Bicikli, bicikli, de gurul a bicikli

Minden ember életében ahogy cseperedik, vannak bizonyos fordulópontok, amire a szülei, vagy ő maga emlékszik. Sok-sok apró esemény belevész a fejlődés folyamatosságába, de vannak olyan konkrét pontok az időben, ami nyomot hagy az emlékezetünkben. Néha megmagyarázhatatlan, hogy miért pont az az emlék marad meg, néha nyilvánvaló, hogy miért volt fontos az a pillanat. Amikor felülünk, felálunk, elkezdünk járni, kimondjuk az első szót, az óvóda és az iskola első napja biztosan ide tartoznak.

Én arra a pillanatra is emlékszem, amikor ráéreztem, hogy hogyan kell egyensúlyozni a biciklivel. Konkértan emlékszem, hogy ülők egy, már nem emlékszem kitől, megörökölt kicsi biciklin, és az utcánkban "tekerve" egyszerre csak azt érzem, hogy tudok rajta egyensúlyozni. Nem tudom, hogy Lucának mennyire lesz meghatározó ez a pillanat, de igen, aki hallja adja át, Luca biciklizik! Két keréken, pótkerék nélkül.

A hír persze csak részben átütő - ezért is nem biztos, hogy emlékezni fog rá. Az ugyanis már régebb óta nyilvánvaló volt, hogy tud egyensúlyozni két keréken, mivel a tavaly Húsvétra kapott futóbiciklivel az elmúlt időszakban olyan mutatványokat láttunk tőle, ami nem anyai szemnek való. Viszont idén a jelenleg ideális méretűnél eggyel nagyobb méretű bicikli mellett döntöttünk, majd belenő alapon. Azt gondoltuk, hogy túl nehéz és nagy még neki ahhoz, hogy el tudjon vele indulni és biztonságosan megálni, de pótkerékkel is biztos élvezni fogja, legfeljebb csak jövőre vesszük le róla. De Luca keresztül húzta a számításainkat és olyan biztonsággal tekert vele, hogy végül úgy döntöttük, hogy kipróbáljuk pótkerék nélkül is. Menni és megállni vele szinte azonnal tudott, az induláshoz kellett még egy kis gyakorlás.

Luca egyik kedvenc gyermekfilmjében van egy jelenet, ahol a gyerekek kérdezik a minden bolondozásra kapható, mindent tudó kislányt, Pippi Langstrupf-ot, hogy tud-e korcsolyázni. Pippi azt válaszolja, hogy nem tudja tud-e, még soha nem próbálta. Ezek után a jégen korcsolyázva mindenféle trükköket mutat be.

Nos mi pont így jártunk, nem tudtuk, hogy Luca tud-e biciklizni, de kipróbáltuk, és tud.

Költ-törp

L: Anya! A hópihék-törpikéket tedd be!

és még mindig úrilány...

L: Nadii! (értsd: Nagyi, utánozhatatlan hanglejtéssel...). Ha Bandi papa hoz nekem meglepetést, akkor nekem is kéne adnom neki valami meglepetést. Az úgy illik, vagy?!